Nem vártam meg hogy elkapjon. Nekiiramodtam egyenesen a nyílt terep felé. A levegőt nehezen vettem, fájdalmas volt kiegyenesednem. Futás közben egy faág került egyre közelebb hozzám. Már messziről kiszúrtam, és az ötlet, amit hajmeresztőnek gondoltam, véghez akartam vinni. Az utolsó lépésnél lehajoltam, de azzal nem számítottam hogy meg fogok szédülni. Valószínűleg a fejem is jó nagyot koppanhatott a síron, viszont a gerincem minden más fájdalomról elterelte a figyelmem. Az ágat még megfogtam, ami vastagabb volt mint a karom, de az ötletemet nem tudtam megvalósítani. A férfi ütésétől a földre zuhantam és csak feküdtem ott mint a faág.
-Végre megvagy Izma.
-Az én nevem Enéh!
-Ne hazudozz nekem te szuka!
Iszonyatos düh fogott el. Velem így ne beszéljen senki! Kirugtam a férfi alól a lábát, aki üvöltve vágódott el. Nahát, ezt hol tanultam? Figyelmetlen voltam. Így nem vettem észre hogy a férfi hamarabb kapott észbe a csodálkozásból mint én. Az oldalamba rúgott. Örültem hogy nem volt most sír a hátam mögött. Arrébb vágódtam. Az ág még mindig a kezembe szorongattam. A férfi röhögve ért mellém.
Térdre löktem magam, meglendítettem a botot és arcon csaptam vele a férfit. A lendülettől talpra álltam a könyökömmel állkapcson vágtam majd megfejeltem. Hátratántorodtam, de a bot segítségével talpon maradtam. A férfi fél térdre rogyott, a tekintete csodálatot tükrözött.
-Ugyan olyan vagy mint Izma. Harcos természet.
Megpördültem és szembetaláltam magam a nővel, aki ma elkísért a temetőben, és akit csak a sírkőn lévő kép után ismertem fel. És akkor mindenre visszaemlékeztem amit Nagyi mondott. Még ha nem is tudunk róla, de minden lánygyermek megkapja az Izma nevet. Ezért mutatkozott be Izmaként.
-Anya?
Valami végigfolyt a homlokomon és a szempillámra csöppent. Hírtelen kettőt láttam a nőből, aztán elhomályosodott, majd végül megint kitisztult a látásom. A homlokomhoz értem. Vér? Továbbcsúsztattam a kezem a hajamba szántva és megijedtem amikor éreztem egy elég nagy sebet.
-NE!
Anya felém futott, előttem pedig végleg elsötétült minden.
-Nagyi! Meséld el mi történt Izmával végül!
-Édesem, tegnap már elmeséltem. Biztos még egyszer hallani szeretnéd?
Amikor a Nagyi tegnap befejezte a történetet az szomorú volt, én a könnyeimmel küszködtem. Végül is megértettem miért döntött úgy ahogy, Izma.
-Igen. Utoljára hallani szeretném.
Nagyi egy mély levegőt vett, becsukta szemét és hátradölt az ágy háttámlájának.
-Legyen.
Izma felsikított amikor meglátta hogy lánya összecsuklik a füvön a sírok között. Régi sebeit a ruha takarta, de a fájdalmait semmi se tudta enyhíteni. És most a szíve is ugyan úgy fáj. Nem akarja elveszíteni a lányát, akit hároméves kora óta nem látott. Mindig a távolból figyelte, ahogy felcseperedett. Örült hogy a lánya nagyon jószívű családhoz került. De egy idő után megijesztette azoknak hazaérkező egy szem fiuk. A háború egy meggyötört arcú férfit küldött haza, de Izma így is felismerte.
-Eldorf!
Izma hajdani szeretője, akit a nő azért hagyott el, mert a férfi kegyetlen volt. Bántalmazta, erőszakoskodott vele. Izma elszökött előle és egy rövid idő után megismerte a Dédnagypapámat Alont.
Csodálatos kislányuk született. Mielőtt nevet adhattak volna a kislánynak, Alon eltűnt. Izma Álomnak nevezte lányukat.
Aztán egy nap valaki kopogott. Izma akkor a cselédre bízta a lányát, aki elvitte a közeli piacra. Isteni szerencsével. Eldorf rontott a házba. Csúnyán összeverte Izmát, aki a súlyos sérülésektől már mozdulni se bírt. Eldorf megijedt hogy talán megölte a nőt. Kétségbeesésében felgyújtotta a házat. Azt hitte ezzel vége. Csakhogy Izma hatalmas fájdalmai közepette is sikerült kivonszolnia magát az udvarra. Majd eltűnt. Azt hitték meghalt ezért az árván maradt csöpséget örökbe adták.
Álom csak nőtt és nőtt. Izma megkönnyebbült amikor Eldorf megházasodott és elhagyta a házat. Főleg annak örült hogy Álom közeléből eltűnt a férfi. De ez a nyugalom nem sokáig tartott. Álom megházasodott, egy kislánynak adott életet. Alia.
Csakhogy Álom nem akarta hogy anyja neve homályba vesszen. Alia kapott egy második nevet is. Izma. Bekerültek az újságba, Álom elmesélte anyjának tragikus halálát, és akkor Izma tudta. Eldorf fel fog tűnni.
Álom egy nap a temetőbe ment, rózsacsokorral a kezében araszolt a sírok között. Látszott hogy kicsit fél, Izma nem bírta tovább. Előbujt a sírok közül. Álom megijedt, de akkor még nem ismerte fel anyját. Hogy is ismerte volna fel, hiszen Izma megöregedett.
A lány viszont a sírhoz érve felismerte azon lévő képről anyját. Izma el akart mesélni mindent, látta hogy lánya össze van zavarodva, de akkor meglátta az árnyékot, ami egyre közelebb ért Álomhoz és elbújt. Álom annyira összezavarodott hogy elkezdett futni, Izma utána akart menni, de akkor felismerte az alakot. Eldorfon mintha nem fogtak volna az évek. Aztán Izma rájött. Ő nem Eldorf, hanem a fia. Kétségbeesett. Látta hogy a férfi Álom után fut, ő se tett másképp. Aztán beérte őket.
-NE!
Izma a földön fekvő lányához futott, és felsikított bánatában. A lány meredten nézett fel, szeméből kigurult egy csepp könny és anyja kezére folyt. Izma percekig üvöltött fájdalmában. Elvesztette szeretett lányát. A fájdalom, a keserűség, és iszonyatos düh keveredett szívében. Aztán valaki felnyögött nem messze tőlük.
Izma iszonyatos haragra gerjedt. Egy vastag ág volt halott lánya kezében.
Kivette és megindult a hang irányába. A férfi feltápászkodott a földről, de alig tudott megállni a lábán. Izma felismerte Eldorf vonásait a fiatal férfiban.
Hátralendítette a botot, majd keresztülszúrta a férfi szívén.
-Apa.
Egy sír mögül egy aprócska fiú lépett elő és a földön fekvő férfira meredt. Izma nem érzett bűntudatot.
-Elvesztettem akit a világon mindennél jobban szerettem, hát neked is el kellett veszítened azt, aki a világon mindennél jobban szeretett.
-Enéh, kicsim ne sírj.
-Nagyi... ugye az a fiú, a férfi gyermeke volt akit Izma megölt.
-Igen. Eldorf unokája akit Ifijabb Eldorfnak neveztek el.
Enéh kifújta a levegőt, megtörölte könnyes szemét és megölelte a Nagymamáját.
-Az én kislányom második neve Izma lesz.
A Nagyi megremegett, és kifolyt egy könnycsepp a szeméből.
-Tudom kicsikém. Tudom.
